Már jóval karácsony előtt kitaláltam, hogy a gyerekeknek idén istállót hoz a Jézuska, tele állattal. Az istállót sem volt könnyű beszerezni, de végül találtam egy ügyes kezű embert, aki elkészítette az elképzeléseim szerint.
Már "csak" az állatokat kellett megvarrnom hozzá. A lovak már készen voltak, tehén és boci szabásminta után kutattam. Annyira jókat sikerült kapnom, hogy alig vártam hogy nekiálljak. Persze ilyenkor mindig közbejön valami, épp beteg lett Vendel, így lassan haladtam. De olyan érzésem volt, mint amikor az ember egy jó könyvet olvas: nem tudtam letenni. Izgatott, hogy áll össze a feje, a tőgyét hogy varrom helyre, és a foltjai...! :) Aztán amikor elkészült a tehénke, kezdett formálódni a boci is. És éppen olyan lett, olyan csetlő botló, esetlenke mint az igazi.
Mert, hogy képzeljétek van miből táplálkoznunk a szó mindenféle értelmében. Van egy kis családi gazdaság itt a faluban, ahonnan a tejet, sajtot is hozzuk, és Miklós napján az egyik tehén megellett. A gyerekekkel együtt gyönyörködtünk a néhány napos bociban. Simogattuk, nézegettük, ő meg nézett ránk a nagy "boci szemeivel". Igazán nagy élmény volt.
És onnan tudom, hogy ez egy jól eltalált ajándék lett a gyerekeknek, hogy karácsony után reggelente volt egy óra bónusz alvásunk, mert nem minket jöttek át macerálni, hanem megetették az állatokat, kihajtották a legelőre, takarítottak, almoltak... JÁTSZOTTAK!!!!
Mindenkinek kívánom, hogy legalább egyszer élje át azt az érzést, hogy amibe szívét lelkét beleteszi, az ilyen megbecsülésnek örvend és ilyen hatalmas örömöt okoz vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése