Remek dolog, hiszen a gyerekek így tudják az idő múlást nyomon követni, látni, még milyen sok ajándékocskát kell kinyitni mire megszületik a Kisjézus.
Tavaly minden zsákocskába valami csemege került, aszalt gyümölcsök, magok...Vasárnapokra egy kis csoki. Idén azt gondoltam, mi lenne, ha nem finomságokkal múlatnánk a napokat, hanem sokkal többel!
Nekiláttam hát szabni-varrni.
December 1-én a gyerekeket egy kék selyemmel beborított asztalka fogadta, egy kis fehér mécsessel. Egy héten át -advent első hetében- minden nap egy szép, csillogó kővel, ásvánnyal gazdagodott. Következő héten -advent második hetében- a növényvilág egy egy csodáját találták minden reggel az évszakasztalon: mohát, tobozt, terméseket, szárított növényeket. Megjelent Mária és Szent József alakja is, akik elindultak az úton, hogy karácsonyra elérjenek Betlehembe. Minden nap egy kicsit közelebb kerültek hozzá. Lábuk nyomát egy egy aranycsillag jelezheti. A harmadik héten kezdtek sűrűsödni a tennivalók, akkor jelentek meg az állatvilág képviselői: bárányok, csacsi (nekem ennyi sikerült, de lehetne még kicsi mókus, ökör, kinek-kinek ideje és fantáziája szerint). És akik rájuk vigyáznak: a pásztorok.
Minden reggel nagy csodálkozás volt, megint mi történt az asztalkán. Az éjszakáim rámentek az biztos, odatettem az elkészült szereplőt, hunytam kicsit, és máris ébresztettek, és óriási örömmel néztük meg mivel bővült a Betlehemünk. Természetesen ez mind titokban folyt, ők csak mindig a végeredményt látták. Karácsony közeledtével helyére került a jászol is, és minden reggel azt várták mikor születik meg a Kisjézus.
És mire kellett megszületett, de nem csak az évszakasztalon, hanem mindannyiunk szívében is.
Itt már minden a helyén:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése